London-München ég és föld

Amit nem lehet megszokni II.
- Délben mezitláb, térdelő, imádkozó arabokat a piacon...
- Táncon fiút táncoló lányokat és a lányokat táncoló fiúkat. Azt gondolom, hogy ők nem tanítani akarják...
- Ritka esettől eltekintve a neveket. lsd lent...
- Extrém drága lakás árak.

Amit meg lehet szokni I.

- 8 óra munka.
- Ha szükség van valamire a minkádhoz akkor azt megveszik.
- Multikultúrális környezetet.
- Pénteki céges sörözések és csapatépítések.
- Normális árú havi telefon előfizetés, limit nélküli adatforgalommal.
- Vizonylag olcsó ruházkodás.

Csütörtök az ismerkedés estéje volt. A táncon kezd kialakulni egy csoport azokból akik rendszeresen járnak. A tanárok már megismernek. Szóval kezd beérni a dolog. Megismerkedtem Es-el aki indiai, Gum-mal aki albán ács, Kásával aki nem tudom, de így a neve alapján valami durván keleti. Az ő nevét könnyen megjegyeztem, csak arra kellett vigyáznom, hogy nem nevessem el magam amikor bemutatkozott :)
Csak a tisztázás végett az első kettő férfi, az utolsó pedig nem. Tehát...

Óra után ígézetemhez híven maradtam táncolni. Nagyon jól esett. Gyakoroni kell!!

Pénteken elment a nap. Mivel egy olyan redszerhez kell kapcsolódnunk ami még nincs kész (erre nagyon sokat készültem a KHban :)) gondoltam írok egy szimulátort. Adta magát a dolog. Camel és ha már úgy is csak bütyi projekt akkor scala. Elbasztam az egész napomat. Nem tudom, hogy számolok el vele hétfőn. Majd azt mondom, hogy még be kellett fejeznem egy két egyéb fejlesztést és unit teszteket is kellett írnom és ezzel töltöttem a péntekem.

Regisztráltam a Bitbucket-ra, ami egy git hosting. Már hallom Kristófot, hogy miért nem Github? Szerintem nagyon rendben van. Elkezdtem minden bütyi projektemet feltolni a felhőbe. Soha nem lehet tudni. Elég kényelmes. 

Péntek fél 6 szoksos 6. emeleti móka. A kis csoport akikkel beszélgettem a következőképpen nézett ki:
2 lengyel 3 magyar 1 német. Elég érdekes társaság. Régi, ősi ellenségek és régi ősi barátok együtt söröznek. Az idő mindent megold, de a rejtett kis szúrkálások azért mentek német-lengyel között. Nyilván a lengyel-magyar baratság is mindíg előkerül mint téma. A német srácot! (45 körül lehetett) Kárl-nak nevezték. Elmesélte, hogy nem régen volt otthon Münchenben és hát ismét érezte, hogy miért is van ő Londonban nem pedig Münchenben. Azt mondja ég és föld... Hát nem tudom miben gondolta ezt a távolságot de az biztos, hogy Budapest és München és Budapest és London között is van bőven. Minden esetre érdekes ezt hallani egy némettől. Budapestről nézve mind a két hely a vilgá másik fele...

Pár szájder után hazamentem. Vettem egy pizzát a Tesóban, amit jól elfalatoztam otthon.
A szombatom és a vasárnapom elment az otthoniakkal való beszélgetéssel.
Ez úton is üdvözlöm Anyut, Aput, Petit, Rékát, Robit, Rizit. :) És még nincs vége a napnak.

Még 2 hét és lejár a próbaidőm. 4 nap és újabb fizó... Repül az idő...

Kalóz