Hát ez is eljött...

Hát ez a nap is elejött. 3 héti láblógatás után egyszer csak január 5. lett. Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Vegyes érzésekkel készültem a kiköltözésre. Nyilván egy teljesen új fejezet, új élmények és kihívások de picit már most hiányoznak a magyar dolgok. Honnan fogok pálinkát szerezni???!!
Szóval elég alapos ember vagyok, már már idegesítően. Mindent igyekszem az utolsó szögig megtervezni. Ez az út sem alakult máshogy. Hetek óta írom a listát hogy nehogy valami otthon maradjon. Meg is lett az eredménye de erről majd később.

Lefekvés előtt kiporszívóztam és kimostam. Kiszeretne egy olyan lakásba haza menni, ahol rendetlenség van :) Mégha 3 hónap múlva is lesz. 1-kor kerültem ágyba.
Rövid alvás után hajnali 3:15-kor csörgött az óra. 4-re hívtam a taxit. Előző nap megcsináltam az összes szendivecset, előkészítettem a bőröndöket, minden szépen élire állítva be volt már pakolva.  De valahogy mégis kapkodnom kellett a végén. Olyan szinten, hogy az ajtóból kellett vissza mennem az útlevelemért. A nagy kapodásban majdnem ott maradt. Nem szeretek kapkodni, ezt meg is állapítottam magamban :) Végül mindent lekapcsoltam, üres a lakás, kulcs a szomszédnál. Ezuttal is köszi nekik a segítséget! Van egy kis csoki a hűtőn osszátok el. ;)
Szóval 4:10-re értem le a taxihoz. Már akkor is éreztem, hogy elég alapos voltam mert ku*va nehéz volt a csomag.

Taxiba be, ablakot le, kettesbe be, nagy király a hangerő, mellettem nem ült szőke nő...
Irány a reptér. A taxis úgy ment, hogy néha komolyan féltem. Nem kellene hogy már a reptérre vezető utón kudarca fulladjon ez a kis vállakozás. Sikeresen megéreztünk. Már ott gyanus volt, hogy rengeteg taxi állt sorban a reptérre vezető úton, hogy bejuthasson a T2B-re.
És igen. Beérünk. Akkora sor volt a check-in-nél, hogy azt hittem soha nem kerülök sorra. De végül is is csak fél óra volt, amíg sorra kerültem. Itt szembeszültem azzal, hogy igen jól pakoltam. Nagy örömömre csak 2 kg-val volt a megengedett határ felett. Aztan közölte velem a nő hogy ez kilonként plusz 6000!!!! lesz. Azt javasolta dobjak ki valamit. Gondolkodtam. Pálinka, kolbász, pálinka, kolbász, pálinka. Inkább vakuljak meg. Elbattyogtam kifizettem. Már nem ezen fog mulni, hogyha éhen halok de azert basszák meg. Visszamentem szó nélkül, sorbanállás nélkül elvette. Legalább ennyi. Fájó szívvel néztem a csomag után.
Akkor jöhet a jegykezelés. 50 méteres sor, négyesével áltak az emberek. Szerencsére jött egy biztonsági és átküldte az emberek felét a T2A-ra. Na itt résen voltam szóval viszonylag az elsők között értem át két 40 körüli faszi mögött, akik látszólag valami céges kiküldetésre mentek, de nem tudom milyen cégtől, mert szó szerint pálinka szag volt utánuk 1 méterrel. :)
Odaértem, jött a szokásos öv le, mindent kipakol, dobozol játék. Egész gyorsan átjutottam. Mire magamhoz eszméltem már a gépen ültem.
Hát csak eljött ez is...

8:00-kor Stansted reptéren sikeresen landoltunk.
http://www.youtube.com/watch?v=vOzcC_n6hUE&t#t=01m15s

Egy olyan kapun jöttem ki, ahol nem volt vámhivatalnok. Beáltam egy 1,5x1,5 négyzetbe, Ráálltam a lábnyomot jelző ábrára, bedogtam egy gépbe az utlevelemet, az faszán felismert és már mehettem is. Kurva jó ez az útlevél. Halkan jegyzem meg hogy a normál beléptető részen kiba sokan voltak. Olyan volt mintha a világ összes repteréről egyszerre érkezett volna meg minden gép Stanstedre.
1 perc múlva már a kicsit túlsúlyos bőröndömmel battyogtam kifele. Na ez flottul ment.

Mentem a buszhoz. Az emberek özönlöttek kifele. Nyilván beálltam a konkurencia buszálásába, ahova meglepő módon a kivárt soromat követően nem engedtek fel :) Közben a jó buszom elment. Félóra plusszal de végül a buszon ültem Liverpool Street irányában. A helyre nosztalgiával néztem. Interjúzni is pont ide jöttem.
A következő kihívás a lakáskulcs megszerzése volt. Mint mondta készültem. Minen fontosabb helyszín térképe ki volt nyomtatva, mert ugye mi van ha a technika tönkre megy. Odaértem a helyre. A maradék összeg kifizetése után boldogan vágtam neki a következő etapnak.
Na az volt, hogy kaptam egy kis izelítőt milyen az amikor valamelyik tetves állomsnál pályamunkát végeznek. Hétvégén.. Újra kellett terveznem az útvonalat többször is, mire nagynehezen 1 óra múlva megérkeztem. Kibaszott fáradt voltam mert itt semmi nincs akadálymentesítve!!! és hát elég sokat kell mászkálni az állomások között.

Ilyen lépcsökön mászkáltam fel le mire megérkeztem. El is kezdett az új bőrön szakadni.  Tesco Value. Na abból itt kapok majd bőven.

Szóval megérketem. Kivülről egész pofásnak tűnt.

Tipikus angol sorház. Bementem, felkutattam a lyukat, a vackot, mert látni fogjátok, hogy ez biza tényleg az.
Kipakoltam és csináltam pár képet. Pakolás közben már azon gondolkodtam, hogy hova fogom tenni a hétfőn érkező második bőröndöm tartalmát, mert hely az kb 0.

Az ablakról annyit mondok csak, hogy az a jófajta filmekből ismert felfele csúszós ablak. 0 szigetelés, de úgy hogy mind a 4 oldalán húz a hideg. Otthon ilyet még nem láttam. Egyébként felhúztam a fűtést így ebből nem nagyon érzek semmit, csak gondoltam megemlítem.
Kipakoltam, ami kemény férfi munka volt. Erre ittam egy pálinkát és haraptam némi kolbászt, ha már kifizettem a reptéren..

Beraktam egy kis zenét és akkor jöttem rá, hogy a legfontosabbra nem készültem. Minden fehér ember a világon normális hálózati csatlakozót használ kivéve angol barátainkat. Akkor ezt nekem most gyorsan be kell szereznem. Google, és kemeny kutató munka zajlott a probléma feloldására. Mint kiderült nem kellett volna. A legutolsó kis élelmiszer bolban is lehetett kapni... Én erre azután jöttem rá, hogy megvettem 5 fontért egy műszaki boltban, miközben a szomszéd abc-ben feléért is láttam kicsit később.

Na a környék elég rendezett.

  Csak gyorsan csináltam pár képet miközben bementem a városba egy kicsit sétálni. Jöttek szembe a régi ismerősök.

Kis séta után azt éreztem, hogy eltévedtem.

Lehet nem jön át a képen de minden kínai. Hirtelem China town-ban találtam magam.
Sétáltam tovább is megdöbbentem mennyien vannak az utcán. Fullra van minden és mindenhol karácsony utáni kiárúsítás van.

És hát nem sokkal ezután elérkeztem a helyre ahol hétfőtől nyomom.

Elfáradtam a napban. Elindultam haza. Gondoltam itthon benezek egy boltba veszek kajat. A környéken egymás után vannak az élelmiszer boltok. De nem kis garázs abc-k, hanem ilyen Tesco expressz szintüek. Nem is tudtam melyikbe menjek be így hát beneztem mindegyikbe. Nem volt nehéz, mert egymás után következnek. Ez ha jól tudom Kensington, mert hogy itt lakom, francia környék, így hát nem csoda, hogy tele vannak a boltok borral. Kurva sok francia és újvilági bor volt. Mondjuk hiába kerestem egyik helyen sem volt egy magyar bor sem.  De legalabb van bor :) Meg hálózati átalakító :)
Végül nem tudtam melyikben vásároljak így maradtam a Tesco-nál, azt már ismerem, nem lehet benne csalódni. Szóval bevásároltam és nyilván sört vettem. Meg tejet. Az mindíg jól jön.
Így néz ki a hűtő:

 Szóval itt tartok most. Pihengetek és ezt írom, miközben rég nem látott ismerősok keresnek meg a fészbukon, hogy ők is Londonban vannak és mi lenne, ha találoznánk. Lassan ovodás, általános iskolás, gimis és egyetemi találkozót lehetne szervezni annyian vannak/vagyunk itt.

És így a végére hogy ti is élvezzétek. Ontja magából a youtube a reklámokat és ebbe futottam bele az imént. A gangnam style indiai megfelelője :D
http://www.youtube.com/watch?feature=trueview-instream&v=xgoVdmOG9dM

Egyenlőre nagyon sok az újdonság. A mai napon mindent egybevéve Kalóz vs. London 0:1
Mára ennyi..
Kalóz