Haza érkezésem története

Szóval szombat. Indulásom napja.
Reggel az ágyban feküdve mielőtt felkeltem nagyon viszketett az orrom. Be is villant, hogy bosszús leszek. Na de nehogy má ilyen népi hiedelmek engem zavarjanak..

A gép 19:45 kor indul Stansted-ről. Okos voltam és 16:45-re foglaltam transfert a Victóriától. Ez az albérletemtől kb 12 perc metróval. 4 kor indultam otthonról. Nem bízzuk a véletlenre.
Victórán voltam a 16:20-ra. Elértem az eggyel korábbi buszt. Akkor még örültem ennek. Inkább a reptéren várjak mint a Városban.

Felszáltam és vártam hogy induljunk. Az első gyanús jel az volt, hogy a busszöfőr nem volt sehol. Amire megjött, már mindenki idegesen tekintgetett jobbra balra. Szóval a jóember megjött és elkezdett vitatkozni a jegyellenörző nénivel aki szóvá tette neki, hogy hát 15 perce el kellett volna indulnod. Már az a busz is elment amivel mennem kellett volna. Pár perc vitatkozás után végül hajlandó volt elindulni de volt egy olyan érzésem, hogy olyan ideges a faszi hogy valahol az út mellett leállítja a buszt és hazamegy.. Egyébként ilyen fekete pákó forma faszi volt..

Végül elindultunk. Mivel ráhagytam több mint plusz 1 órát így nem nagyon érdekelt a dolog. 18:00 kor kellett volna megerkeznünk és a gép mint írtam 19:45 kor indul.

Szóval mentünk mendegéltünk és ismét a megérzéseim mocorogni kezdtek. Az a kép villant be hogy lerobban a busz. Elhesegettem a gondolatot. Mentünk tovább mígnem Londonból kiérve a három sávos autópálya közepén tényleg megállt a busz. Nem tudom hogy bevonzottam e vagy tényleg megéreztem. De voltak jelek egész nap hogy valami lesz.

Emberünk telefonál, majd káromkodik, végül ül szótlanul. Utasok elkezdenek mozgolódni. Faszi ül se kukk se bakk. Valaki megkérdezte miért nem megyünk. Hát lerobbant a busz és a cég nem veszi fel a telefont. Most gondolkodom :) Így álltunk fél órát. Mindenki tök ideg. Faszi meg csak ül. Mindenki próbálta elérni a céget hogy mi történt, vagy taxit hívni hogy valahogy kijussanak és elérjék a gépet.

Közben csak hogy jó legyen beállt mellénk egy rendőrautó. Fejött a rendőr. Kérdezte mi van. Ellenőrizte a papírokat. Közben utasok elkezdtek pakolni mert jött a taxi. Rendör mondta hogy ezt a buszt senki nem hagyja el. Autópálya közepén vagyunk és nagyon veszélyes az úton flangálni. Jobb mint egy lekésett gép mint egy halálos gázolás.. Szóval redőrünk nem engedett le senkit a buszról. Ez kiverte a biztosítékot mindenkinél. Vártuk a pót buszt.

Valahogy elérték a céget és kiderült hogy márúton van a pót busz. 5 perc és itt van. 20 perc és semmi..
Nem hogy 18 ra nem érünk ki de 18:45 kor még ott álltunk..

Egyik utas megkérdezi idegesen a rendőrt hogy és akkor mikor jön a pótbusz. Rendörünk megfordul:
- Hölgyem. Úgy nézek ki mint egy buszsöfőr? Nézzen rám. Úgy nézek ki mint egy busz söfőr? Feleljen!
- Nem.
- Jó. Ez nem véletlen. Ugyanis én rendőr vagyok. A munkámat végzem hölgyem. Nem tudom hogy mikor jön a másik busz de higgye el itt lesz. Üljön nyugodtan. Lélegezzen rendesen. Minden rendben lesz.

Tragikomikus volt az egész :)
Sírjak vagy nevessek :)

Pótbusz nem jött de odakeveredett egy szerelő aki benézett a motorba és kideült hogy leesett az ékszíj. 2 perc bütyi után ujjongás. Több mint 1 óra állás után 2 perc javítás és elindult a busz. Látszólag minden ok. Motor jár de még mindíg nem megyünk sehova.

Jött a rendőr hogy a motor megy és az ékszíj ok de van másik probléma is. Nincs elég benzin a reptérig. Valami egyéb technikia probléma miatt ha az üzemanyag szint egy meghatározott szint alá esik akkor megint megáll a busz... szóval sehova tovább. Várjuk az új buszt.

Ekkorra az emberek fele már lekéste a repülőt, a másik felének még volt elméletben eséje hogy elérje. Én a kezdeti izgalom, majd iegesség után a sztoikus nyugalomig jutottam. Amikor már elfogadod hogy nincs esély. Kinéztem a következő járatot ahol volt hely. Vasárnap este 20 óra majd 1 nappal később 160 extra fontért... Boldog karácsonyt.

19:01 kor megjött a pótbusz!! Újra van matematikai esély. Újra idegeskedés. Az átszállá úgy nézett ki mint egy evakuáció. A 3 rendőr kordont ált a busz mellett kéz a kézben és gyorsan egyessével áttereltek mindenkit az új buszba. A csomagokért sem engedtek menni. A szerelő meg az új söfőr pakolta át a 30 utas cuccát míg pákó csak állt a lerobbant busza mellett.
Az utasok fele mint mondtam már lekésték a buszt. Ők már legszívesebben  visszafele a városba mentek volna. Volt aki 4 másik csatlakozást késett le emiatt.. Megértem őket.

És hát mindíg van egy jogász vagy fogyasztóvédő a buszon. Elkezdték az emaileket összeszedni hogy közösen tudjuk a busztársaságot perelni. Angliában ennek nagy hagyománya van. Bármit/bárkit bármiért..

Újbuszon, átpakolva. 19:05 Írány a reptér. 32 kilóméter. 19:45-ös indulás.. Ha meg is érkezünk akkor még mindíg át kell verekedni magunkat az ellenőrzésen és el kell jutni a kapuig. Tudni kell hogy Stansted-en a bejárat és a Ryanair kapuk között van egy kb 10 perces séta.  Szóval már készültem a sprintre.

Folyamatosan a google mapsen figyeltem hol vagyunk és mennyi van még hátra. Perceken fog múlni. És a csomagot is ki kell túrni a csomagtérből. Fene tudja hogy a hol az enyém.

19:35. Megérkeztünk. Érzitek hogy necces, ugye? Lepattantam, be a csomagtérbe. Kitúrtam a csomagom és sprint befele. Volt még a buszon 2 másik magyar együtt keztük a sprintet. Az egyiknek a belépőkártyájával volt gond, a másiknak a csomaggal szóval én voltam a leggyorsabb. A többiek lemaradtak.

Futás közben rántom ki az övem az ellenőrzéshez, közben fűzöm ki a cipőm és a csomgból bányászom ki a laptopot ellenőrzésre. Szívesen megnéztem volna magam. Sokszor voltam közel az eleséshez de menni kellett. Ellenőrzés megvolt. Nem is öltöztem fel csak bevégtam mindent a csomagba és futás a kapuhoz, félkézzel a gatyámat fogva, lógó cipőfűzővel reméltem hogy az útlevel és a belépőkártyámat is elraktam az ellenőrzés után.

Futás közben sikerült egy két embert meglöknöm vagy csomagot felboritanom. Csodalkozom hogy nem állítottak meg a biztosnágiak. Nyomtam egy 5 perces sprintet a reptéren csomaggal a leírt kondíciók mellett. A kijelzőn a final call villogott a budapesti járatra. Ennek a fele se tréfa. Majd összeestem a fáradtságtól.

A 46-os kapuhoz kellett futnom Egy kicsit eltévedtem a reptéren de végül megérkeztem!!!!
Megtaláltam és döbbentem tapasztaltam, hogy 30 méteres sor áll a kapunál illetve a beszélgetésekből kiderült hogy kb 20 percet késik a gép. Beálltam a sor végére. Ledobtam mindent. Se köpni se nyelni. Alig kaptam levegőt. Pár perccel később megjött a következő magyar majd a harmadik is akikkel együtt jöttünk a buszon. Ők is hasonló állapotban voltak. De elértük.. Sött még várni is kellett 5-10 percet. Amikor ez nyilvánvalóvá vált akkor én oda mentem a sor mellett lévő büféhez és lendületből kértem egy sört, amit ott helyben húzóra megittam.. Soha nem esett ilyen jól húzóra egy korsó sör. Ha lett volna pálinkám..

Amíg sorba álltunk beestek még mások is szóval nem mi voltunk az utolsók. Megjött egy gyanus pár, ahol a nő szét volt szilikonozva de olyan igénytelen fajtán. Egymás között minden második szó bazdmeg köcsög volt. Gondoltam jó sorban állunk.

Felszálunk a gépre nyilván vadászni kellett a helyet. Találtam egy helyet két lány között akik közül az egyik egy dagadt cigánylány volt, a fele átlógott az én helyemre. Hát ez van. Ha menni kell menni kell. Ennél rosszabb már nem lehet.

Szóval elértük. Még várni is kellett. 19:45 helyett 20:05 kor szálunk fel.
Ugye ilyenkor nyomatékosan megkérik az embert hogy kapcsolja ki a telefont. A mellettem lévő cigánylányra ez nyilván nem vonatkozik. A követköző párbeszéd zajlik.
- Józska, hidd mán el hogy a gípen ülök. Most szálik fel. Nem nem kamuzok, he.
Hozzám fordul és azt mondja:
- Mond má meg Józskának hogy tínyleg a gépen ülök, nem hiszi el.
Belemondom a telefonba hogy:
- Igen a gépen ül de sajnos a telefont most ki kell kapcsolnia.
A másik oldalomon ülő lány odafordul és annyit mond:
- Fényképet ne csináljunk rólad??

Ekkor nagy duzzogva kikapcsolta és felszáltunk... Az út jó hangulatban telt. :)

2,5 óra kényelmes utazás után 23:30 kor száltunk le 20 perc késéssel. Már nem érdekelt. Otthon vagyunk..
Leszáltunk a gépről, fel a buszokra.

Mindenki felszállt és vártuk hogy induljunk. 10 percet álltunk a buszban amikor beállt 2 rendőr autó a busz mellé. És kiemelték azt a két arcot akik utánnunk érkeztek. A széttetovált, szét szilikonozott expornós kinézető szimpatikus párt. Nem tudom hova vitték öket és miért de ezután a busz elindult a terminál fele.

Megérkeztünk!!!

A szomszéd Rolinak köszönhetően 12 után nem sokkal már otthon voltunk. Mondanom sem kell hogy még le se pakoltam de már öntöttem a pálinkát.

Kalandosan de újra itthon.
Azt hiszem ez megért egy teljes bejegyzést. :)

Kellemes ünnepeket!
Kalandos Kalóz